Budapesten született 1958. május 19-én. Jászai Mari-díjas, Érdemes művész volt. Őstehetség,
közönségkedvenc.
Bubik István mozgékony, pajkos gyerek volt. Tornázott, majd lovagolni tanult, focizott. Aztán elkezdett
kosarazni, de mellette focizott és lovagolt is. Nyáron lovászfiúként dolgozott a galopp pályán. Lótenyésztő
akart lenni, de az agrártudományi egyetem csak álom maradt, mert sem a kémiát, sem a fizikát nem
igazán tudta. – a cikk a fotó alatt folytatódik
Viszont kicsi korától bohóckodott a suliban. Nem bántott meg senkit, csak jópofa volt. Aztán
középiskolában előadtak egy darabot harmadikban, ahol már kitűnt tehetségével.
Felvételizett a főiskolára, elsőre felvették, de nem biztos, hogy másodjára is próbálkozott volna. Szülei
támogatták ebben, de igazi segítséget nem tudtak neki adni, drukkoltak. Persze ez sem kevés.
Aztán indult díjugrató versenyeken, dobolt, Dés László és Vikidál Gyula is hívta zenekarában. – A cikk a fotó alatt folytatódik
Az esztergomi ferenceseknél szerezte meg az érettségit, majd 23 évesen kapott diplomát a Színház- és
Filmművészeti Főiskolán. Osztályvezető tanára Kazimír Károly volt. Osztálytársa volt Balogh Erika, Forgács
Péter, Incze József, Kárpáti Denise, Kubik Anna, Kulka János, Lang Györgyi…
Kezdőként a Nemzeti Színházhoz szerződött, és nem megfigyelőként, hanem jelentős szerepeket kapott.
Mercutio-t játszotta a Rómeó és Júliában, és Ádámot az Ember tragédiájában. Erőteljes, lobbanékony
egyéniség volt. – A cikk a fotó alatt folytatódik
Az ellenzéki mozgalomban aktívan részt vett, Cauesescu politikája, és falurombolása ellen is felemelte
hangját. Egy éven keresztül Londonban élt, rakodómunkásként dolgozott.
Aztán a Művész Színházhoz szerződött, főszerepet játszott az Advent a Hargitán c. darabban, mely Sütő
András műve. Játszott később a Tháliában, majd az Új Színházban.
Olyan szerepeket személyesített meg, mint Tartuffe, Jágó…
Ismert filmszerepe volt a Napfény íze c. filmben, de a tévénézők a Nyolc évszak c. sorozatban ismerték
meg. Szinkronszerepei között jelentősebb Tom Hanks, vagy Sylvester Stallone hangjának “kölcsönzése”. – A cikk a fotó alatt folytatódik
Kollégái emlékére létrehozták a Bubik István-díjat. Ceglédbercelen hunyt el balesetben 2004. november
28-án.
2004 hideg, ködös, igazi őszi reggelén beült a kis Bogárjába, amitől 38 éven keresztül nem vált meg,
szabályos társának számított, aztán néhány perc múlva frontális karambol történt.
Ő nem volt bekötve, így szinte esélye sem volt a túlélésre. – A cikk a fotó alatt folytatódik
Épp Szolnokról tartott hazafelé. Áttért a szemközti sávba, lényegében kivédhetetlen volt a tragédia.
Volt más baj is – ittasan ült volánhoz.Nem is csak éppenhogy, hanem 1,5-2,5 ezrelék körüli értékben volt
vérében alkohol, ami nem kevés.
Premieren volt, aztán elvoltak a haverokkal. Ment az ilyenkor szokásos traccsparti.
És utána nem pihente ki magát, hanem egyből beült a kocsijába.
A nyirkos időben az út csúszós volt, megcsúszott a kocsi, áttért a szemközti sávta, és annyi.
A biztonsági övét sem kapcsolta be, ami megmenthette volna az életét, hisz amely kocsival ütközött, ott
mindenki túlélte a balesetet.
Ő az a fajta bohém ember volt, aki mindent bele akart sűríteni “csöppnyi” életébe.
Öntörvényű volt, lázadó, de hatalmas lélek.
Mindent kipróbált, nem a pénz érdekelte, hanem hogy megélje a dolgokat. – A cikk a fotó alatt folytatódik
Magánélete sem volt átlagos. Mikor meghalt nem csak felesége gyászolta lányukkal, hanem a szeretője is,
Szentandrássy Hédi, akitől szintén született kislánya.
Mind a négyükért rajongott, és mind a négyüknek meg akart adni mindent.
Azóta házasságon kívüli párjának élete kisíklott, nem tudta fizetni lakásának törlesztését, utolsó hír róla az
volt, hogy általában barátoknál alszik, néha pedig lépcsőházakban. Forrás: 5letes.com