Ez az időszak az iskolai értékeléseké, és a bizonyítvány osztásoké.
Sok gyerek örömmel várta, mások inkább szorongással.
Érdekes módon, nem mindig a gyengébb osztályzatot szerzők azok, akik stresszel néznek e nap felé. Sok
esetben bizony a kitűnők, a jelesek – ha otthon teljesítménykényszerben élnek.
Kicsit lazábban kéne gondolkodni az iskolai teljesítményről, és átgondolni bizonyos dolgokat. Ehhez nyújt segítséget az alábbi írás – mely lényegében egy gondolatmenet.
Na, kitűnő lesz? – És ha nem? Hallgatom a szülőket. Hetek óta másról sem esik szó, mint az év végi
jegyekről, a várható dicséretek számáról.
Aztán, az évzárókat követően a közösségi portálokat elárasztják a gyerek kitűnő bizonyítványáról,
okleveléről készült képek. Én pedig azt gondolom, micsoda szorongáson ment keresztül szülő és gyerek
azért a fránya bizonyítványért. Pedig olyan sokszor, olyan sok fórumon elmondták már komoly
szakemberek, hogy ne tessék túlértékelni az iskolai bizonyítvány jelentését!
Egyszerűen azért: mert NEM ezen múlik, hogy sikeres lesz-e a gyerek az életben,
mert egyáltalán NEM jelzi előre, vajon boldog és harmonikus élete lesz-e a gyerekünknek,
mert sok kiváló tudós, sikeres ember az iskolában kifejezetten rosszul teljesített,
mert nem mérhetjük a saját gyerekünket érdemjegyek alapján,
mert végtelenül SZUBJEKTÍV értékelést jelent,
mert semmit nem mond a gyerek valódi képességeiről,
mert HAMIS képet nyújt a gyerekünkről,
mert az iskola a 8 féle intelligenciából hétre nem kíváncsi,
mert még az értelmi intelligenciát sem képes teljes egészében visszatükrözni,
mert egyáltalán nem tükrözi a gyerek SZEMÉLYISÉGÉT, ami pedig meghatározza majd az életét,
mert éppen elég ideje lesz még szorongani a gyerekünknek, ha felnő, legalább most HAGYJUK BÉKÉN,
mert ha elfogadjuk, szeretjük és büszkék vagyunk rá az érdemjegyeitől függetlenül, többet adunk neki
minden kitűnő bizonyítványnál – azt az ÉRZELMI BIZTONSÁGOT, ami az értelmi és pszichés fejlődés nélkülözhetetlen alapja!
Ez a poszt NEM szól:
a kitűnő bizonyítványt lazán, szorongásmentesen elérő gyerekekről
a lazán, szorongásmentesen elért kitünő bizonyítványt postoló szülőkről
NEM szól azokról a szülőkről, akik NEM szorongják meg a gyerek iskolai teljesítményét
NEM szól azokról, akik NEM a bizonyítvány alapján adnak elfogadást a gyereküknek
NEM szól azoknak, akik a helyén kezelik az iskolai érdemjegyeket
Ez a poszt SZÓL:
a szorongó szülőknek, aki úgy érzik, ha nem kitünő a gyerek, valami végzetes dolog történik
a szorongó gyerekeknek, akik esténként titokban rettegve alszanak el, hogy kitűnő lesz-e a bizonyítvány
a szülőknek, akik azt hiszik a bizonyítvány dönti el, hogy lehetnek-e büszkék a gyerekükre
azoknak, akik túlzott jelentőséget tulajdonítanak az iskolai érdemjegyeknek
a teljesítményszorongás miatt tikkelő gyerekek szüleinek
a teljesítményszorongás miatt körömrágós gyerekek szüleinek
a teljesítményszorongás miatt évközbeni alvásproblémákkal küzdő gyerekek szüleinek
a NEM kitünő gyerekek szüleinek, hogy: nyugi, a gyerek és végső soron az élet sokkal bonyolultabb annál, mint hogy lefordítható lenne 5 darab számjegyre
a feltétel nélküli elfogadásról, amire mindannyian vágyunk!
Tanuljunk meg saját tetteinkkel “dicsőséget szerezni”,
Ne gyermekeinken keresztül akarjuk megvalósítani álmainkat,
Ne gondoljuk azt, hogy a poszt alatti kommentek szívből íródnak! Legtöbbször ők is csak megfelelési
kényszerből teszik, amúgy meg kibeszélik az illetőt – Nézd már, megint mutogatja szegény gyerkőc
bizijét…Pedig… Forrás: 5letes.com