Általában úgy gondolnánk, hogy akik a veszélyes zónában élnek, azokon biztos külsőleg is meglátszik

valami olyan nyom, amit az a bizonyos, 37 évvel ezelőtt tavaszi nap történése okozott.

Szerencsére ez a legtöbb esetben nincs így, s erre esélyesen jó példa a két fiatal csernobili baba története.

Olga Zakrevska 1986. április 11-én jött a világra Pripjatyban, Csernobil közvetlen szomszédságában, egy

településen, ahol korábban 50 ezer ember élt. Az itt lakók nagy része az atomerőmű dolgozói közül került

ki, beleértve Olga édesapját is, aki a nukleáris energia szakértője volt. Az élet első 15 napját, az április 26-i

tragikus napon bekövetkező robbanásig, Pripjatyban töltötte.

Azonban, édesapja előrelátó lépésének köszönhetően, ő és családja még a katasztrófa napján elhagyta a

várost, és egy évig családi barátoknál maradtak Kijevben. Az, hogy a ma 35 éves Olga ezt túlélte,

valószínűleg e gyors döntésnek köszönhető.

Csernobil mégsem hagyta el teljesen. Az ott történtek állandóan jelen vannak életében, hiszen gyerekként

a szorongás és aggodalom légkörében nőtt fel, amikor édesanyja megpróbálta feldolgozni a rájuk zúdult

tragédiát. Olgának a katasztrófa után, új otthonukban, a társadalmi előítéletekkel is szembe kellett néznie.

Sok szülő tartott attól, hogy Olga és idősebb bátyja radioaktív sugárzást bocsát ki, és ezért nem hagyták a

gyermekeiket velük játszani.

Felnőttként a fotózás jelentette számára a gyógyírt és a megnyugvást.

Olga azokat a családokat keresi fel és fotózza, akik szintén a csernobili katasztrófa árnyékában élnek, és

akik a saját módszereikkel próbálják feldolgozni a rájuk nehezedő traumát. Olga személyes kötődése a

témához erőteljesen jelen van a munkájában, és folyamatosan keresi a kapcsolatot azokkal az emberekkel,

akik a szülei barátai, kollégái voltak, és akik 1986-ban Csernobilban dolgoztak. Ez a kapcsolat nemcsak a

múltbéli események feldolgozását segíti, de általa valamilyen módon még mindig kapcsolódik ahhoz a

világhoz, amelyben született.

A maszk valószínűleg az átélt események művészi megjelenítését szolgálja.  Ha leveszi, így néz ki a civil életben:

1 1 1.jpg
2 1 2.jpg

Csak „Csernobili babának” hívják azt a férfit, aki a robbanás napján született. Mutatjuk hogyan néz ki ma:

Olekszij Sztarinyetsz egyedülálló születésnapi dátummal rendelkezik, hiszen 1986. április 26-án, pontosan

a csernobili robbanás napján látta meg a napvilágot egy Kijevtől nem messze fekvő kisvárosban. E sajátos

tény miatt ma is gyakran „Csernobili babának” emlegetik, amikor a születése napjára kerül a szó. Olekszij

édesanyja és nagymamája már a robbanást követő első napon tudomást szereztek a katasztrófáról. Az a

kórházi szoba, ahol Olekszij született, a robbanás napján több alkalommal került kitakarításra, az

ablakokat pedig hermetikusan lezárták. A szülei mindig aggodalommal tekintettek a csernobili katasztrófa

egészségre gyakorolt hatásaira, hiszen csupán 250 kilométerre éltek a veszélyes területtől.

Mégis, Olekszij nem tekinti magát „csernobili gyereknek”, vagyis nem gondolja, hogy élete a katasztrófa

miatt valamilyen furcsa vagy különös lenne. Soha nem látogatott el Pripjatyba, és a csernobili erőművet

sem kereste fel, bár bevallása szerint szeretne egyszer eljutni oda. Olekszij úgy véli, hogy személyes

életére nem gyakorolt hatást a csernobili tragédia, és továbbra is optimistán látja a nukleáris energiát.

Meggyőződése, hogy a nukleáris energia, ha megfelelően kezelik, környezetbarát és biztonságos

energiaforrás lehet. Olekszij számára a helyzetnek vannak előnyei is – például a barátai soha nem felejtik

el a születésnapját, hiszen ez a nap örökre összeforrt a csernobili tragédiával. Forrás: 5letes.com